Szorongás, depresszió, kiégés vagy más pszichés probléma miatt igénybe vett kezelés – pszichológusnál, pszichiáternél – ma már a családok jelentős részét érinti, mégis sokan attól tartanak, hogy emiatt nem köthetnek kockázati életbiztosítást, vagy neki sem futnak a kötésnek, mert félnek a kérdésektől. A helyzet a legtöbb esetben árnyaltabb, mint a félelem: a pszichés kezelés önmagában jellemzően nem kizáró ok, de pontos, őszinte nyilatkozatot kíván.
A biztosító nem arra a kérdésre keresi a választ, hogy „volt-e valaha pszichológusnál" – a részletek számítanak: milyen diagnózis, mióta áll fenn, milyen kezeléssel (gyógyszer, terápia, vagy csupán néhány alkalomból álló konzultáció), volt-e emiatt kórházi ellátás vagy hosszabb táppénzes időszak, és mennyi ideje stabil az állapot. Egy néhány éve lezárt, rövid, élethelyzeti szorongásos epizód egészen más elbírálás alá esik, mint egy hosszabb ideje fennálló, jelenleg is kezelt állapot. A kockázatelbírálás általános menetéről a külön cikkünkben írtunk részletesen.
A lehetséges válaszok ugyanazok, mint bármelyik egészségi kérdésnél: standard elfogadás – jellemzően lezárt, tartósan stabil eseteknél –, díjfelár, bizonyos kockázatok (például az adott állapothoz köthető rokkantság vagy keresőképtelenség) kizárása a fedezetből, vagy – friss, még rendeződő állapotnál – a döntés elhalasztása. Egyik kimenet sem jelenti automatikusan a teljes elutasítást: a haláleseti alapfedezet és a pszichés állapottól független kiegészítők gyakran érintetlenek maradnak. A lehetséges kimenetekről bővebben: felár vagy elutasítás – mit tehet?
Az elhallgatás itt sem kiskapu, hanem időzített kockázat. Ha egy kezelt, dokumentált állapotot a nyilatkozatban nem tüntetnek fel, és ez utólag – akár egy attól teljesen független ok miatti szolgáltatási igénynél – kiderül, a közlési kötelezettség megsértése a hatályos szabályok szerint veszélyeztetheti a kifizetést – akkor, ha az elhallgatott körülmény közrehatott a bekövetkezett eseményben (ennek hiányát a szerződőnek kell bizonyítania), és a szerződéskötéstől a biztosítási eseményig még nem telt el öt év; ezután a biztosító a közlés elmulasztására már nem hivatkozhat –, vagyis pont azt, amiért a szerződés született. Ezzel szemben a pontos, dokumentált nyilatkozat a biztosító számára is megnyugtató kép: egy lezárt vagy jól kezelt állapot rendszerint sokkal inkább vállalható, mint egy hiányosan kitöltött, gyanút keltő nyilatkozat. A közlési kötelezettségről bővebben: a közlési kötelezettség őszintén.
Hasznos, ha kéznél van a kezelés nagyjábóli időtartama és – ha megtörtént – a lezárásának dátuma, az esetleges gyógyszeres kezelés neve és időtartama, illetve ha volt kórházi ellátás vagy táppénzes időszak, ennek dátumai. Nem kell orvosi szaknyelvet használni: a nyilatkozat-felkészítő cikkünkben összegyűjtött általános tippek – pontosság, teljesség, a kérdésekre szó szerint válaszolás – erre a területre is ugyanúgy érvényesek.
Gyakori helyzet, hogy valaki évekkel korábban, egy akkor még friss vagy rendezetlen állapot miatt kapott elutasítást vagy magas felárat, és azóta fel sem merült benne, hogy újra megpróbálja. Az elbírálás azonban nem egyszeri, végleges ítélet: ha az állapot azóta lezárult, stabilizálódott, vagy egyszerűen csak eltelt néhány kezeléstől mentes év, egy újabb, friss nyilatkozattal érdemes lehet újra megkérdezni a piacot – a korábbi elutasítás önmagában nem zárja ki a mai, más eredményt.
Mivel az elbírálási gyakorlat biztosítónként jelentősen eltér – amit az egyik felárral vállal, azt a másik akár standard feltételekkel is kezelheti –, ezen a területen különösen sokat ér, ha egyszerre több biztosító ajánlatát kérjük be, ugyanazzal a pontos nyilatkozattal. Alkuszként ezt a kört egyben viszem, a nyilatkozat tartalma közvetlenül a biztosítókhoz kerül, a kimeneteket pedig egyetlen, átlátható táblában hasonlítjuk össze – így igyekszem elérni, hogy ne kelljen egyedül, ismételten szembesülnie a témával.
Kérdés a saját helyzetére szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Díjmentes, kötelezettség nélkül – a végén pontosan látni fogja a lehetőségeit és a következő lépést.