Az összegméretezésnek két rossz vége van. A gyakoribb a túl kevés: van szerződés, van havi díj, van biztonságérzet – csak épp a baj esetén kiderül, hogy a védelem a valós igény töredéke. A ritkább, de szintén költséges hiba a túl sok: a család éveken át fizet olyan védelemért, amelyre nincs szüksége. Mindkettő elkerülhető – számolással.
- Az alulbiztosítás a veszélyesebb: hamis biztonságérzet, amely a legrosszabbkor omlik össze.
- A túlbiztosítás a családi költségvetést terheli – a felesleges díj más célról veszi el a forrást.
- A jó összeg nem érzés, hanem számítás eredménye – és évente frissítendő.
A túl kevés: hogyan alakul ki?
- Díjból méretezés: „ennyit szánunk rá havonta” – és az összeg lesz, ami ebből kijön. A sorrend fordítva jó: előbb az igény, aztán a díj optimalizálása versenyeztetéssel.
- Elavulás: a tíz éve jó összeg ma már kevés – nőttek az árak, a kiadások, talán a család is: indexálás és infláció.
- Csak-hitel gondolkodás: a fedezet a tartozást védi, a család mindennapjait nem: a második réteg.
A túl sok: mikor fordul elő?
Jellemzően akkor, ha a méretezés félelemből vagy kerek számok bűvöletéből történik, illetve ha az élethelyzet változott – a hitel elfogyott, a gyerekek önállósodtak –, de az összeg maradt. A felesleges díjnak alternatív költsége van: ugyanaz a forrás a vésztartalékban vagy a nyugdíjcélban többet dolgozna. A megoldás nem a felmondás, hanem az összeg igazítása: felülvizsgálat.
Az egyensúly képlete
A jó összeg a törlesztő + rezsi + tervek módszerrel számolt igény, mínusz a meglévő tartalékok és fedezetek. Se szorongás, se spórolás nem írja felül: a számok igen. És mivel a számok évente változnak, a jó összeg nem állapot, hanem karbantartott egyensúly – évi negyedóra az ára.
Kérdés a családja helyzetére szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
